Anne más Adda-tagokkal együtt Budapestre utazott a "Fénytánc" című kiállítás február 20-i megnyitójára, amelyet Bang Hai Ja, az ihletett művész és fordító, férjével együtt a Párbeszédek az angyallal koreaiul.

Tudtomon kívül vártam, hogy adódjon egy lehetőség. Ez volt Hai Ja, egy budapesti kiállítás számos legújabb festménye közül: Matière-Lumière, amelyet a Matière-Lumière című könyv olvasása ihletett. az angyal válaszol !

A kiállítás előkészítésében való részvétel egyszerre volt tanulság és ajándék.

"A Fény átjár téged". (1)

Hai Ja esetében semmi sem felesleges, nincsenek gesztusok, nincsenek szavak. A szemek pásztázása, pontos mozdulatok, a megfiatalodás pillanatai is, egy mozdulatlan és csendes bensőségben... Sugárzó nyugalom...

És micsoda kiváltság volt, hogy rábízták az egyszerű, bizalomteljes feladatot, hogy megérintsem és kezeljem ezeket a szinte szakramentális finomságú és mélységű festményeket. És micsoda öröm volt végigmenni rajtuk egy olyan belső rezgéssel, amely visszhangozta azt, amiről elmélkedtünk.

Ezek a színek, ezek a színek, ezek a színek... a hajnal, a világ teremtése, a végtelenség és az örökkévalóság színei, mint a nektár: "Az öröm az új világ levegője"! (2)

Felfedeztük a koreai táncot is: a jelmezek csillogása, a smink, a zene és a tánc, mint egy friss levegővétel. És a szívélyes fogadtatást ebben a koreai kulturális központban, amely tudja, hogyan kell kultúráját örömmel és nagylelkűen megosztani. Semmiben sem hasonlít az általunk meglátogatott többi központhoz.

Az első lépés Koreában, Budapesten, amely a barátság illatát kínálja, és amelyet hálásan üdvözlök.

Fotók Seven Angel Films

Ezután következik a várva várt magyarországi merülés, annak fénypontjaival:

BUDALIGET ... BUDALIGET... a szó már régóta visszhangzik belső csendemben, mint egy hívás.

Ott vagyunk mi, három, négy, öt szánalmasan hétköznapi barát a zuhogó esőben, ezen a környéken, ahol hétköznapi házak állnak, mint azok az emberek, akik akkoriban ott éltek, ahol a rendkívüli a maga végső egyszerűségében történt.

"Mi lehet természetesebb, mint együtt beszélgetni? (3)

Az érzelem édes és mély. Ajkunkról, szívünkből hálaadás és titkos ígéretek jönnek... Finom ölelés, leírhatatlan öröm.

És aztán.., Katalin. Lázas buzgalom kerít hatalmába, hogy minden egyes helyszínt pontosan felismerjek, hogy újraolvassam az egyes eseményekhez kapcsolódó passzusokat, amelyek tanúságtételei fájdalmasan belénk vésődtek, és hogy szembesítsem őket a valósággal, a helyszínen.

A helyet most futkározó, játszó és nevető gyerekek foglalják el. És ez nagy megnyugvást jelent. Mosoly a szemükben és az ajkukon, a jövő ígérete.

A gyerekek megismerkednek a hely történelmével. Elmondják nekik.

Mit is mondhatnánk Budapestről, amelyet túl gyorsan meglátogattunk, de elég ahhoz, hogy érezzük a vendégszeretet melegét, a spontán kedvességet és barátságosságot, az életörömöt...

Az első lépés Magyarországon és a vágy a többre.

Köszönöm!

AA

(1) Gitta: Hogyan tudom biztosítani, hogy a festményeim tartalmazzák az Új Fényt, és vágyat ébresszenek iránta azokban, akik rájuk néznek?
- A FÉNY ÁTJÁR TÉGED...
Elárulok egy titkot:
A FÉNY ugyanaz, mint a fény,
csak az intenzitás más.
9. interjú Gittával (50. o.)

(2) 28. interjú Lilivel (169. o.)

(3) 28. interjú Lilivel (171. o.)