Legújabb könyvében, Kis párbeszédek tegnap és ma (Aubier) című könyvében, amely az első Öböl-háború (1990-1991) idején íródott, Mallasz Gitta egy fejezetet szentel a háborúnak, amely 25 évvel később is kegyetlenül aktuális.

Ezeket a sorokat az Öböl-háború idején írom, de minden háborúra érvényesek, és én már láttam néhányat az életem során...

A tehetetlenségtől beteg olvasók megkérdezik tőlem, hogy mit tehetnek. Elmondom ezt a kínai történetet mindenkinek, aki meghallgatja:
Egy paraszt szántja a földjét. Egy tudós megkérdezi tőle:
"Mit tennél, ha holnap vége lenne a világnak?
És a földműves: "Továbbra is felszántom a földemet.

Egy depressziós szomszéd azt mondta nekem:
"Manapság a depresszió szinte általános. És ti, a négy barát, Budapesten, a második világháború idején, ti, akiket annyi borzalom vett körül, ti depressziósak voltatok?"

Nos, csak egyszer, amikor megtudtuk, hogy több millió zsidó halt meg a gázkamrákban... de azonnal, az Angyal segítségül hívásával visszanyertük a bizalmat az Életbe, az új Életbe.
Időnként szinte megsemmisített minket a bánat, de soha nem vesztettük el az önbizalmunkat. Ez az, ahogyan Párbeszédek az angyallal. És ekkor tanultam meg valami fontosat:

A háború nem a csatatéren dől el, a sivatagban, ahol egy másik, az emberi szem számára láthatatlan csatatér elkerülhetetlen következményei bontakoznak ki. És ez az, ami számít:

Ott minden egyes magabiztos mosolyom aláássa a gyilkos gyűlölet terveit.
Ott minden egyes építő gondolatom csökkenti a romboló erőket.
Ott minden egyes békéért való könyörgésem elfojtja a háború tüzét.
Itt viszont minden negatív érzelem szélesre tárja az ajtót a betolakodó előtt.

Mi, akik ma élünk, nem véletlenül vagyunk tanúi ennek a sivatagi háborúnak; nem, mindannyian harcosok vagyunk, akik felelősek a nagy történelmi egyensúlyért.

Tehát nem a külső események tehetetlen áldozata vagyok, hanem talán a mindenható csepp, amely az Életről, vagy annak megsemmisüléséről dönt.

Ki van közülünk tisztában az ő mindenhatóságával?
De itt kezdődik az ember felelőssége.

Gitta Mallasz

> A november 13-i párizsi merényletek nyomán egy kis csoport elkezdte elfoglalni a láthatatlan csatateret minden este 22 órakor (mindenki otthon van), felhasználva a nemrég egy fiatalokból álló csoportnak felajánlott "muníciót". virrasztás a békéért a Forum 104-benés ez:

Bejelentem, hogy lesz Szabadulás,
amikor az EGY FÉNY áttörte
a legmélyebb sötétség.
Mindannyian dolgozunk rajta.
Örömmel és hálával. Köszönjük nektek!
(Párbeszédek az angyallal14. interjú Gittával, 76. o.)