Most, hogy a "Clés" folyóirat megszűnt és bezárta honlapját, itt közöljük a Jeanne Gruson által összegyűjtött "Gitta Mallasz, l'émerveillement ordinaire" című cikkét.

Mióta olvastam Párbeszédek az angyallalSzámomra Mallasz Gitta egyfajta mítosz volt. Valaki, akihez az angyalok szóltak, csakis egy glóriás szent lehetett, lenyűgöző, bölcs és már-már természetfeletti. Nulla az én romantikus, előre gyártott képemhez. Egy dinamikus kis nőt ismertem meg, aki sziporkázott a humortól, gyakorlatias volt, szenvedélyesen szerette az életet, és mindenekelőtt annyira természetes!

Gitta Mallasz : De igen, én egy nagyon hétköznapi ember vagyok, és ha az Angyal 4 olyan hétköznapi emberhez szólt, mint mi, akkor az azért volt, hogy megmutassa, hogy az Angyaloddal való egyesülés most már mindenki számára lehetséges.

1943-ban Hanna, József, Lilli és Gitta, 4 művészbarátnő egy Budapest melletti faluban él, ahol műtermet rendeztek be. Az első 3 zsidó, Gitta keresztény, de egyikük sem gyakorolja vallását. Mindannyian azonban valami mást keresnek, egy igazságot, amit éreznek, de nem tudják, hol találják meg. Kérdezősködésük intenzív, és egy napon, egészen pontosan június 25-én, Hanna hangján keresztül, teljesen éber lelkiismeretével az Angyalok heti párbeszédet kezdenek, amely 1944. november 24-én ér véget. Hanna, Lilli és József nem sokkal később koncentrációs táborokban haltak meg. Csak Gitta maradt életben, és az ő feladata volt, hogy ezt a 88 interjút megismertesse a világgal.

Jelenleg, Párbeszédek az angyallal 12 nyelvre fordították le. Ez a tanítás egyéni és dinamikus. Mindenkinek szól, aki felelősséget akar vállalni saját fejlődéséért. Gitta lehet, hogy hétköznapi ember, de ő egy hétköznapi ember, akiből folyamatosan pezseg az élet, és vele beszélgetni igazi ajándék.

Főbb hírek : Az én kultúrámban az angyalnak romantikus, régimódi, hogy ne mondjam, giccses képe van. De a Dialógusokban meglepődtem - az Angyal annyira más!

G. M. : De igen, az én tapasztalatom szerint "az Angyal más, teljesen más". Valójában ez a címe a következő könyvemnek, amelyet az Aubier kiadónál fogok megjelentetni. Úgy éreztem, hogy az Angyal a mi lényegi kiegészítőnk, a fényben lévő párunk. Ő a mi élő felünk, és mi vagyunk az ő megelevenedett fele. Ő a mi láthatatlan prefigurációnk, és mi vagyunk az ő figurációja a láthatóban. Ő a mi időtlen megfelelőnk, és mi vagyunk az ő időhöz kötött megfelelője. Ő a mi intuitív felünk a szellemben, és mi vagyunk az ő végrehajtó fele az anyagban. Egy napon, amikor tudatosan egyesülünk vele, egyszerre fogjuk élni életünknek ezt a két felét. Ez lesz az EGY élet.

N. C. : Egy nap... de hány évszázadot kell még várnunk?

G. M. : Az Angyal szerint ez az átalakulás küszöbön áll. De mivel Ő nem a mi téridőnkben van, nehéz számomra pontos részleteket közölni. Ami biztos, az az, hogy az emberiség evolúciós folyamata most ugrásszerűen halad előre. Egy nagy, ismeretlen tavasz kezdődik, egy olyan emberiség tavasza, amely korábban soha nem létezett.

N. C. : Van valami előérzeted, hogy milyen lehet ez az Ismeretlen tavasz?

G. M. : A természetben a tavasz minden évben megérkezik. Erői felébresztik és táplálják a várakozó csírákat. Az emberiség számára a tavasz most van itt először. Most egy új emberiség csírái fognak növekedni.

"Itt a tavasz.
Ahol az élet elrejtőzik, ott kell növekednie.
Az idő rövid:
Örök álom vagy örök élet?
A fa először fog gyümölcsöt teremni.
Rügyek, a gyümölcs ígérete, ne késlekedjetek!
Törjünk át a régin!
Most már minden eldőlt.

Néha, a káprázatos észlelés egy-egy pillanatában, a mai ember jelentős szerencséjét érzékelem. Hamarosan egy Anyag-Fény test felé fogunk fejlődni. Hamarosan a Tavaszi Energia óriási felszabadulása fényáradatként zúdul bolygónkra, felébresztve az Új Tudatot. Mindannyian megkapjuk azt, amit képesek vagyunk elviselni és mindenekelőtt továbbadni.

N. C. : A Párbeszédekben gyakran beszélünk az Új Emberről. Nem érzed ezt a fogalmat kissé elcsépeltnek?

G. M. : Veszett? Úgy gondolja, hogy az emberi faj annyira tökéletes, hogy már nincs szüksége a fejlődésre? A mai ember számomra nem tűnik többnek, mint egy lehetséges mestermű zavaros vázlata. Minden már ott van, embrióban, de még nem foglalta el az őt megillető helyet. "Nincs helyes ismeret az emberről.

"Mert az ember még nem az.
A férfi olyan nagy,
Én sem látom még.

Az a nagyszerű, hogy egyszerre vagyunk a művész és a mű. Mi magunk vagyunk a saját alkotóink. A nagy isteni terv önmagában nem elég. Mindannyian felelősek vagyunk érte, és minden pillanatban szabad választásunkkal részt veszünk az új teremtésben. Az ember a híd a teremtett világ és a teremtő világ, az anyag és a fény között.

N. C. : És mi a helyzet velünk, a mai férfiakkal és nőkkel?

G. M. : Még mindig gyerekek vagyunk, már majdnem kamaszok. És ahogyan a test bizonyos érettsége után képessé válunk a testi szeretet aktusának megélésére, úgy a lélek bizonyos érettsége után képessé válunk az egyetemes szeretet aktusának megélésére. Ez egy könyörtelen kereséssel kezdődik. Mit keresünk? Talán egy olyan szerelmet, amely már nem okoz csalódást, egy izgalmas feladatot, vagy az életünk értelmét. Amikor ez a keresés eléri a maximális intenzitást, amire képesek vagyunk, csak akkor gyulladhat meg a szikra, és akkor alakulhat ki az első áramlat a maga "fényparajával". Ez a mi egyetemes szerelmi történetünk kezdete. Az ember az egyetlen lény a világon, aki egyszerre és tudatosan képes megtapasztalni az égi erők és az anyagi erők egyesülését egymásba hatolásuk mámorában. A szeretet eme aktusából születik az új gyermek, a halhatatlan gyermek, akinek teste a fény által áthatott anyag. Így születik meg a teremtés remekműve, és ez mi magunk vagyunk.

N. C. : Ezek a kilátások csábítóak, de nem csupán fantáziák? Tud-e az Angyal ma konkrét segítséget nyújtani a mindennapi élet minden nehézségében?

G. M. : Persze, hogy megteheted! Az első lépés az, hogy tudatosítom magamban, hogy párbeszédet tudok teremteni a "fényparipámmal", az Angyalommal, vagy akár a Belső Mesteremmel - mindegy, hogyan nevezzük. És ez a találkozás természetes.

"Mi lehetne természetesebb
Mintha együtt beszélgetnénk?"

Mindössze annyit kell tennem, hogy egyszerű, pontos, tömör szavakkal fogalmazom meg a kérdésemet, de a kérés szükséges. Az Angyal egyetlen követelménye a mérhetetlen figyelem.

"Figyeljetek!
A szó kreatív
Mert ez koncentrál mindent
Keresztet vet.
Szavakba öntötted, amit hiányolsz.
Így jött létre a szikra.

Csak a kérdésem tetején találom meg a választ, és ez a válasz soha nem recept. Az Angyal új perspektívákat nyit meg, amelyek lehetővé teszik, hogy megtaláljuk a saját megoldásainkat.

N. C. : Tényleg ilyen egyszerű?

G. M. : Igen, de a párbeszéd önmagában nem elég. Az Angyal folyamatosan hangsúlyozza a cselekvés fontosságát. Körülbelül egy évvel ezelőtti autóbalesetem óta Bernard és Patricia Montaud barátaimmal élek. Nagy érdeklődéssel figyelem a Bernard által létrehozott Art' As egyesületben zajló gyakorlatot, amelyben a "helyes cselekvés" művészetét tanuljuk.

Azt szeretem benne, hogy ez nem csak egy újabb technika a spiritualitás legmagasabb szféráiba való felemelkedéshez. Arról szól, hogy megtanuljuk, hogyan éljük jól és konkrétan a mindennapi életünket. A test nyelvét használják a "mozdulatlan ülés" eszközeként. A test kellemetlenségei és az, ahogyan bánunk velük, mindig az élethez való hozzáállásunkat tükrözik. Minden egyes tudatosságból nem marad más hátra, mint megtalálni azt a konkrét, egyszerű, egyéni cselekedetet, amellyel mindannyian továbbléphetünk a saját utunkon, és közelebb kerülhetünk az Előképzettségünkhöz, az Angyalunkhoz.

Egyáltalán nem gyakorlom a mozdulatlan ülést, de amikor az Art' As tagjaival találkozom, elámulok azon, hogy a szigorú tanítás, amely a mindennapi cselekvésért való felelősségvállaláson alapul, milyen mértékben ébreszti fel az egyéniséget és az életkedvet. És ezen a biztos alapon az Angyal megvetheti a lábát.

N. C. : Gyakorolsz más spirituális fegyelmet?

G. M. : Nem, épp ellenkezőleg, mondta nekem az Angyal:

"Minden formától eltekintek.
Járd a saját utadat
Minden más tévút.

Ez az én egyéni utam. Mások számára azonban a forma is lehet "út", feltéve, hogy tartalmazza a meghaladás lehetőségét.

N. C. : Nincsenek tanítványaid, nem hoztál létre iskolákat vagy ásramokat. Lehetséges még közvetlen kapcsolatot tartani veled?

G. M. : Persze, hogy tudom. Évente 6 "konferencia-találkozót" tartok Lyonban. Ezek kérdések és válaszok formájában zajlanak. Szeretek ping-pongozni a Dialógusok olvasóival.

N. C. : Ha egy szóval kellene jellemeznem téged, azt mondanám, hogy ragályos vagy, ragályos az életed.

G. M. : Egyszerre van igazad és tévedsz: tévedsz, mert nem én vagyok fertőző, hanem az angyalok üzenete; igazad van, mert az élet most már fertőzőbb lehet és lesz, mint a betegség.

N. C. : Úgy érzed, hogy zavarsz?

G. M. : A zavaró nagy szó, de tudom, hogy csalódást okozok néhány léleknek, mert nem vagyok egy új szárnyas példány, akit könnyű besorolni az ezotéria zoológiai kertjében. Egyszerűen csak annyit mondhatok: az Angyallal való természetes találkozás lerombolja a szenzációhajhász elvárásokat. Elmúlt a nagy titokzatos és romantikus izgalom. Az Angyallal való találkozás a mindennapi élet apró cselekedeteiben történik. Ha egyszerűen elfogadjuk tökéletlenségünket, magunkhoz vonzzuk a tökéletest. Csak a várakozás nélküli üresség vonzza a váratlan isteni dolgokat. Csak a szomjúság vonzza a mámorító italt. És nincs szükség a csodára, ha a mindennapi csodában élünk.

"A csoda már lent van, a lábad alatt.
Az új világ nem ismer csodákat.
A régi csoda az ugródeszka az újhoz!
A kicsik ott kuporognak.
Ami jön, az az okok megfoghatatlan oka.