1943-ban Budapesten négy nagyon közeli barát találkozóján, akik közül hármat elnyelt a zsidó népirtás, az ökológiai kérdések nem szerepeltek napirenden. És mégis, a rendkívüli spirituális tanítás, amelyet egyiküktől kaptak - átírva a Párbeszédek az angyallal - a mi korunknak is szól, amely nem kevésbé létfontosságú problémákkal szembesül. Ma az emberiség létét fenyegeti a kegyelem rabszolgájává vált természet túlzott kizsákmányolása.

Az ember rossz úton jár

Kevés figyelmeztetés van a Párbeszédek az angyallalDe ezek már előre jelzik azt az erkölcsi és ökológiai válságot, amelybe az emberiség ma süllyed: technológiai túlkapások, ragadozás, túlfogyasztás, versenyfutás a gazdagságért, nyomor, háborúk...

- Egy egész betonút-hálózat
minden irányban bejárja a Földet.
Hatalmasak, szélesek és simák,
és az őrület átjárja őket.
Sok-sok módja van.
Ne lepődj meg,
ha az ember elfelejtette a kicsiny, a szűk, az egyetlen!
(Párbeszédek az angyallal20. interjú Lilivel, 118. o.)

Az anyag felrobban,
émelygés a telítettségtől és a túlzástól, a "túl soktól".
Jöjjön a "plusz"!
(Párbeszédek az angyallalinterjú 63, 303. o.)

Most az ember akarata
és nem az övé.
Az ember a legvadabb ragadozó.
A keze rosszabb, mint egy ragadozó karma.
Elveszik attól, aki elveszi,
mert nem méltó arra, hogy kezei legyenek:
a kéz nem arra szolgál, hogy elvegye.
(Párbeszédek az angyallal35. interjú Lilivel, 215. o.)

Az Új Aratás Fény, nem fényes fém.
Az ember annyit töri az agyát.
hogy megtudja, hogyan lesz a vasból arany,
hogy az aranyból vas lett,
És a vas ráesett...
(Párbeszédek az angyallal23. interjú Gittával, 136. o.)

Egy keskeny, de mámorító út

"Az ember elfelejtette a kicsi, a keskeny, az egyetlen utat.

Párbeszédek az angyallal mindenekelőtt spirituális tanítás, de megcsonkítanánk, ha nem emelnénk ki kozmikus, anyagi és emberi dimenzióit. Az angyalok figyelmeztetnek bennünket, hogy nem arról van szó, hogy az anyag elengedésével "a szellembe rohanjunk", ahogyan azt egyes spirituális utak javasolják, hanem arról, hogy áthidaljuk az anyag és a szellem közötti szakadékot, összekapcsoljuk őket, és "új anyagot, Fény-anyagot" szüljünk.

Az "anyag" szót itt a legtágabb értelemben kell érteni. Az élő dolgok, legyenek azok növények, állatok vagy emberek, az anyag világának részei. De az emberben és az ember által az anyag spiritualizálódik. Az ember a két világ közötti zsanéron áll, egyszerre az anyagból gyúrt teremtmény és az anyagot gyúró teremtő. Nem tud kiteljesedni, ha csak az egyik oldalra szorítkozik: sem úgy, hogy teljesen az anyagra támaszkodik, sem úgy, hogy testetlen létre törekszik. Ő a híd, amely összeköti a folyó két oldalát.

Az evolúció élvonalában alapvető szerepe van. "Az ember a teremtés lelke".

Az ásványtól az isteniig hét szint jelöli az evolúció útját. Az ember a negyedik, aki a világegyetem középpontjában helyezkedik el a teremtett világ három fokozata - ásványi, növényi, állati - és a teremtő világ három fokozata között. Arra hivatott, hogy az Embert, vagyis mind a hetet együttesen hozza létre.

A régi kép, amely szerint az ember a rendelkezésére álló teremtés csúcsán áll, új paradigmának ad helyet. A teremtés nem az embernek készült, egyszer s mindenkorra, hanem folytatódik, az emberrel és az ember által. Az ember többé nem arra hivatott, hogy uralkodjon és leigázzon. Többé már nem önmagát kell "szolgálnia", hanem szolgálnia kell, az isteni terv szolgálatába kell állnia az anyag és a szellem közötti szakadék áthidalásával.

A Párbeszédek az angyallal egy "totális ökológiát követelnek, amely nem felejt el semmit és senkit, sem Istent, sem embert, sem angyalokat, sem állatokat, sem növényeket, sem minden élőlényt, de még az élettelen lényeket sem". [Olyan ökológia, amely túlmutat az élőlények védelmén. Egy olyan ökológia, amely - ki merem mondani - emeli az életszínvonalat.

Egy kenyér, sok kenyér,
ez már nem csoda,
mert a föld tele van kenyérrel!
Az emberek sokaságából: MAN. -
Ez az új csoda.
Ez az új kenyér, amely minden éhséget kielégít,
mert mindenkinek lesz belőle.
(Párbeszédek az angyallal34. interjú Lilivel, 207. o.)

És hogy ezt elérjük, meghívást kapunk egy radikális személyes átalakulásra, egy fordulatra, egy újjászületésre, hogy az új világot létrehozzuk.

Az ember nem élhet többé úgy, mint egy önző állat, aki csak a saját kielégülését keresi. Az ember számára a par excellence cselekedet az adás, nem az, hogy azt adjuk, amit a természettől vettünk el, hanem hogy "önmagunkat adjuk".

Vessétek el azt a magot, ami TE vagy,
ne tartsd meg!
(Párbeszédek az angyallalinterjú 56, 287. o.)

Ne vesse a magot a földbe!
Van elég búza,
a padlások már régóta tele vannak,
de a Mennyország üres.
Ott még senki sem vetett gabonát.
Vessétek el a magot ott, ahol eddig még senki sem merte.
(Párbeszédek az angyallalinterjú 48, 264. o.)

És ha a keskeny ösvényt követi, hátrahagyva a régit, akkor "örömét nem lehet mérni".

Az állat éhes, jóllakik, és ez elég.
Az ember tele van, sugárzik -
és ez sosem elég,
így az ő öröme nem mérhető.
(Párbeszédek az angyallal31. interjú Lilivel, 191. o.)

EL

[*] A Falk van Gaver

Ez Gitta Mallasz hogy tartozunk magunknak annyival, hogy tudjuk. Párbeszédek az angyallal. Miután 1960-ban sikerült elhagynia a kommunista Magyarországot, és Franciaországban telepedett le, nem hagyta abba jegyzeteinek fordítását vagy lefordíttatását, először franciára, majd számos más nyelvre, és később konferenciákon kommentálta azokat. Itt van, amit nem sokkal halála előtt mondott az ember Földdel szembeni felelősségéről.