Mallasz Gitta most posztumusz megkapta a Médaille de Igazak a nemzetek között hogy legyen több mint 100 zsidó nőt és gyermeket mentett meg Budapesten 1944-ben. Az olvasók Párbeszédek az angyallal tudta, hogy elfogadta az egységes műhely parancsnokságát a Katalin abban a reményben, hogy megmentheti barátait, Hannát és Lilit, de nagy elkeseredésére nem járt sikerrel. Az tény, hogy 1^er 1944 decemberében a nők és gyermekek többsége ügyességüknek és higgadtságuknak köszönhetően megmenekült a letartóztatás és a deportálás elől. A letartóztatásukra érkező nyilasok csak tizenhatukkal távoztak, köztük Hanna Dallos és Strausz Lili önként maradt (lásd Az utolsó konvoj).

Paul Klinda atyát, aki a műhely létrehozása mögött állt, 1995-ben ismerték el a Nemzetek Igazának, de csak 2007-ben egy Svájcban élő francia nő, aki azt mondja, hogy sokat köszönhet a műhelynek. PárbeszédekA Yad Vashem azon volt, hogy elismerést szerezzen annak a nőnek, aki lehetővé tette, hogy ez a nagyon különleges műhely 6 hónapig működjön, és megmentse a lakókat. A Yad Vashem összehozta a nőt Boc Imrével, egy magyar zsidó és egykori Ellenállási harcos 1943-44-ben Grenoble-banakik nélkül nem tudta volna összegyűjteni a szükséges bizonyítékokat. Ő volt az, aki a levéltárakban kutakodott, és két még élő tanút talált. Egyikük, Susan Kelvin, született Kis, aki Londonban élt, hosszasan vallott:

"A gyárban dolgoztunk. Akinek varrógépe volt, annak el kellett vinnie Katalinhoz. Édesanyámnak volt otthon egy, és azt vittük a gyárba. A műhelyben ültünk, öt nőből álló sorokban. Nagyon nagy terem volt, és rengeteg inget kellett készíteni a hadseregnek. Az asszonyok közül néhányan megtanították a többieket gépi varrásra. Szóval nagyon profin csinálták. Fantasztikus lelki légkör volt a gyárban. Több inget is készítettünk, mint amennyit terveztünk, és amikor végeztünk, mindannyian elkezdtünk együtt énekelni! Olyan volt, mintha moziba mentünk volna a nehéz idők közepette, amin keresztülmentünk.

Több mint egy történelmi beszámoló, több mint 60 évvel később életre kelti azt a rendkívüli légkört, amely Katalinban uralkodott, ahol az öröm kézzelfogható volt a fejük felett lebegő súlyos fenyegetés ellenére. Az öröm, amelynek forrását ő maga fedezte fel:

"Egy kis lánycsoporthoz tartoztam: Marianne Littkei, Eva Rosenberg és Marianne Fränkel - és mi négyen mindig kimentünk a kertbe (hatalmas volt), hogy a bokrok között megpróbáljuk kiszúrni Lilit, Hannát és Gittát. Gitta kis kunyhójában találkoztak. Egyik nap Lili a hátunk mögött jött, és meglepett minket. Ránk nézett, és azt mondta: "Na, kíváncsiak vagytok, mi folyik itt? Üljetek le, és elmondom nektek. De soha többé ne bújjatok a bokrok mögé kémkedni". Valójában spirituális pillanatokat éltek át a kunyhóban. Ettől kezdve, amikor csak kedvünk támadt, bekopogtunk az ajtón, és megkérdeztük, meditálhatunk-e velük. Néha azt mondták: "Nem, gyerekek, elfoglaltak vagyunk, ne gyertek be". Ez valahogy javította a kapcsolatunkat a többiekkel a hét folyamán. Mi fiatalok pedig mindig a bokrok között kerestük ezt a nőtriót. Ez volt a fő beszélgetésünk, a fiúk mellett. A fiúk persze nem voltak semmi más! Ez csak azt mutatja, hogy szörnyű dolgok történhetnek, de az élet megy tovább. És hogy a fiatalok azok, akik fenntartják.

A Nemzetek Igaza Érdemérem és oklevél már bemutatták 2012. május 13-án Párizsban Mallasz Andreának, Gitta dédunokahúgának Sammy Ravel úr, Izrael franciaországi nagykövetségének meghatalmazott minisztere, Trocsányi László magyar nagykövet jelenlétében. Az ünnepségen több mint 250-en vettek részt, köztük Juliette Binoche, aki nem ismerte Mallasz Gittát, de akinek az ünnepségen a Párbeszédek az angyallal "a teremtők könyve", egy olyan könyv, amely - mint mondja - "néha megmentette az életét".

EL